Élet a Bakterházban

Adhatnám azt a címet is, hogy családom és egyéb állatfajták....... Történt tavaly ilyenkor - a srácok legnagyobb örömére -, hogy Cirmi, szó szerint az ölünkbe hullott a diófáról. Kikupáltuk a soványka kandúrt, átvészelte a telet, majd mivel nem vette jónéven az effajta gondoskodást, az aktuális spot-on készítményre érzékenyen reagálva, lelépett. Majd nyár közepén megjelent és elszállásolta magát a padlásunkon.  A padlás romantikusan nyugodt, hosszú távra rendezkedhetett be a cicus és mivel tavasz óta újra kutyások vagyunk, gondoltuk, szegény pára nem mer lejönni. Aktív közösségi életet generált magának a kis teraszon, felszállt hozzá az étel is. Az ősz beköszöntével a helyzet megoldásért kiáltott, őt ellátva naponta minimum kétszer pompáskodtunk a vaslétra tetején. A hirdetésre gazdája nem jelentkezett és a négylábúak sem közelítettek egymás felé. Persze ez idő alatt egyre nagyobb spanok lettek, a képen az első találkozások egyike látható. Azért még ott a demarkációs