Kertünk és termései

   Visszaemlékezéssel kezdem, jó látni ezeket a pillanatokat.
   A családi fotó egy tavaly téli utolsó képek egyike, emlékszem, hogy a kép készítése utáni napokban tényleg elolvadt a hó.
A szeretett kutya pedig Foltos, az első (négylábú) gyermekem.


Sajnos az év első napjaiban elköltözött Foltos az örök vadászmezőkre..........14 év, az 14 év. Sok kaland, élmény fért ebbe az időbe és sajnos számára sok testi fájdalom is. 
A bordesz búcsúztatása bensőséges volt, Áron készítette a fejfát, rajta Folti nyakörvével.

A termésekhez visszakanyarodva, öröm az ürömben, hogy így új dimenziók nyíltak a konyhakert megvalósításában.
Hosszú volt a tél, így márciusban ástuk fel Áronnal a kijelölt területet, beforgattuk az összes komposztot. A bukfencek után némi magot is vetettünk a frissen forgatott földbe, majd vártuk a kikelésüket.


A gyorsan jövő sikerélményért vetettünk zöldborsót, a konyhára metélőpetrezselymet, melyből nálunk soha nem elég.
Áprilisban ültettük el a determinált paradicsompalántákat és mertük vetni a zöldbabot.
Áron kertjének indult, ám hamar megnyertem a gyomtalanítást - mert hát a szüret mégis izgalmasabb. 😂


A nyár vége felé viszont átvette az uralmat a mezei poloska-horda, teljesen ellehetetlenítve az örömteli begyűjtést. 😒
Keresem még a megoldást, mert már a kert-folt közelébe érve bűz terjeng a levegőben, nem is beszélve a sok kidobott termésről és a jövő évi kertészkedés ötlete is porba hullhat..... Márpedig ötletünk van bőven!

Áron paradicsoma cserépben neveledett, megmenekült a poloskáktól, nagyon ízletes volt.


A kenyér nem a kertben termett, azt is magunk sütöttük, de jól mutat a kollázsban! 😉



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ünnepi girland

Nyuszi párna percek alatt

Festős nap