Élet a Bakterházban

Adhatnám azt a címet is, hogy családom és egyéb állatfajták....... Történt tavaly ilyenkor - a srácok legnagyobb örömére -, hogy Cirmi, szó szerint az ölünkbe hullott a diófáról. Kikupáltuk a soványka kandúrt, átvészelte a telet, majd mivel nem vette jónéven az effajta gondoskodást, az aktuális spot-on készítményre érzékenyen reagálva, lelépett. Majd nyár közepén megjelent és elszállásolta magát a padlásunkon.  A padlás romantikusan nyugodt, hosszú távra rendezkedhetett be a cicus és mivel tavasz óta újra kutyások vagyunk, gondoltuk, szegény pára nem mer lejönni. Aktív közösségi életet generált magának a kis teraszon, felszállt hozzá az étel is. Az ősz beköszöntével a helyzet megoldásért kiáltott, őt ellátva naponta minimum kétszer pompáskodtunk a vaslétra tetején. A hirdetésre gazdája nem jelentkezett és a négylábúak sem közelítettek egymás felé. Persze ez idő alatt egyre nagyobb spanok lettek, a képen az első találkozások egyike látható. Azért még ott a demarkác...

A kifestőkönyv megtelt tömény festékkel, összefolyt jármű vonala a lovaséval. Szabad oldal már nem lévén, új mókás időtöltést találtuk ki, melyhez a szükséges kellékek: műszaki rajzlap vagy akvarell papír alkoholos filc az ábrához sima vízfesték vizes tálka szívószál Amíg a fiúk a maradék üres részeket is kitöltötték a könyvben, én tar fejeket rajzoltam műszaki rajzlapra. Aztán jött a mókás rész, szabadon választott színnel festékes vizet gyöngyöztünk a fej tetejére és fújva tereltük az égbekiáltó hajszálakat. Logopédiai gyakorlatnak is szuper! 😉 A sok fújásból igazán egyedi megoldások születtek. 😆 Jó játékot!

Igen tartalmas óráknak néztünk elébe, ezzel a játékkal rövid időre régészekké váltak a fiúk. A kőbe zárt világ feltárása komoly kihívást jelentett, lehetett kalapálni, kaparni, vágni, söprögetni, ki hogyan képzelte el a lelet tisztogatását. Röpke balesetvédelmi oktatást tartottam, egyeztettük a rendeltetésszerű eszközhasználatot és eldördült a startpisztoly! A kezdet... Gondosan, kis ecsettel... Kemény munka eredményeként egyszer csak előbukkant a lelet! Bébi triceratops lapult az agyagban. A móka sikerén felbuzdulva, kihasználtam az alvásidőt. Némi modellgipsz és víz laza keverékével rekonstruáltam a boltban vásárolt játékot. Olyan kincseket kerestem, melyeknek nem árt a kalapálás, így fagomb, fagolyó, gumifigura, akrilkavics került a gipszbe. Ha ez már nagyon megy, akkor kipróbáljuk a jégbe zárt kincsek feltárását is. 😉 Jó munkát! GRR

   A nagyobbik kinőtte már, a kicsinek még nem szükséges a vonal, ám mindenképp szerettem volna ha hasznosul ez a remek tábla. Egykor sokat használtuk, ideje volt a felfrissítésének. Nem kell sokat merengenünk, ebben a korban (is) mi előnye van a rajzolásnak, ha csak a szem-kéz működésének összehangoltságára gondolunk....szóval ez a holmi is fejlesztő játék és mókás nyári időtöltés egyben. Kerestem és találtam a témához egy csomó  mókás feladatot .    A műveletet azzal kezdtem, hogy maszkolócsíkkal kitakartam a táblát, dió színű lazúrral egy rétegben pácoltam a lábakat. A vízszintes és számára könnyen elérhető részt Marci ecsetelte!!! Egy megjegyzés: érdemes a művelet előtt csiszolópapírral átsimítani a natúr fát. Ebben a remek júniusi nyárban és szélben gyorsan megszáradt, így a csíkot eltávolítva, újabb csíkokkal rögtön kitakartam a tábla körüli pácolt keretet. A fehér színű vonalak csak a harmadik réteg táblafestékkel tűntek el teljesen, visz...

   A terasszal szemben áll a garázsunk épülete, csupasz fala kínálta azt a lehetőséget, hogy végül remek játékká alakuljon.    Játék volt maga az elkészítés is és hát kicsiknek és nagyoknak egyaránt jó mókává vált a céllövölde labdával. Áron először sablonnal rajzolta meg az eltérő méretű köröket, majd színes akrilfestékkel töltötte ki a kontúrt. A piros és kék pöttyökbe pedig számokat festett.    Úgy látom, a festés nem volt hiábavaló. 😍 Forrás: Pinterest

   Pár napja tartott már a nyári szünidő, mikor is aranygaluskára vágyva döntötte el Áron, hogy belevág a kalácstészta készítésébe. Akadt hozzá segítsége, Marci először csak tanulmányozta a mozdulatokat, majd lelkesen segített a szaggatásban is. Előkerült némi varázsfűszer is. 😋    A végeredmény nagyon finom volt és elfogyott, mielőtt lefotózhattam volna! 😃

   Visszaemlékezéssel kezdem, jó látni ezeket a pillanatokat.    A családi fotó egy tavaly téli utolsó képek egyike, emlékszem, hogy a kép készítése utáni napokban tényleg elolvadt a hó. A szeretett kutya pedig Foltos, az első (négylábú) gyermekem. Sajnos az év első napjaiban elköltözött Foltos az örök vadászmezőkre..........14 év, az 14 év. Sok kaland, élmény fért ebbe az időbe és sajnos számára sok testi fájdalom is.  A bordesz búcsúztatása bensőséges volt, Áron készítette a fejfát, rajta Folti nyakörvével. A termésekhez visszakanyarodva, öröm az ürömben, hogy így új dimenziók nyíltak a konyhakert megvalósításában. Hosszú volt a tél, így márciusban ástuk fel Áronnal a kijelölt területet, beforgattuk az összes komposztot. A bukfencek után némi magot is vetettünk a frissen forgatott földbe, majd vártuk a kikelésüket. A gyorsan jövő sikerélményért vetettünk zöldborsót, a konyhára metélőpetrezselymet, melyből nálunk soha nem elég. ...